„Maradjunk csak barátok” ez az a mondat ami mindent tönkretehet.

Reggel még azzal a tudattal indultam el az iskolába, hogy ma is egy eseménytelen, unalmas napom lesz. Hát ez így is ment az első 5 órán. Természetesen leszámítva azt hogy írtunk egy kémia témazárót (tuti karót kapok). Az 5. órán, ami angol volt. Szokásomhoz híven egy könyvet olvastam (Veszedelmes sorscsapás), míg a tanárnő csak hadart össze-vissza angolul. Őszintén szólva egy szavát sem értettem. Mi tagadás, nem vagyok egy zseni angolból….

Na szóval, épp a könyvemet olvastam. Körülöttem mindenki a saját világába merülve nézett ki a fejéből. Dávid (az előző bejegyzésben említett fiú, aki a legjobb barátom) hátrafordult a padtársamhoz, Norbihoz. Valami hülyeségen vitatkoztak, nem igazán figyeltem oda rájuk, sokkal inkább érdekelt a könyvemben lévő Travis és Abby. Na, de a lényeg, hogy Norbi hirtelen  témát váltott, és elkezdett arról beszélni, hogy Dávid és én mennyire összeillenénk. Erre felfigyeltem. Komoly arckifejezéséből arra következtettem, hogy valóban így gondolja. Egy darabig mindketten csak hallgattuk, hogy milyen érvekkel áll elő, aztán Dávid hirtelen rám nézett és azt mondta: „Maradjunk csak barátok”…

Azt hinné az ember, hogy ez a mondat egyenlő azzal hogy „nem szeretlek, húzz el!” de számomra teljesen mást jelentett. Dávid a barátom. És lehet, hogy ez a „maradjunk csak barátok” sokkal jobban esett mintha azt mondta volna, hogy „szeretlek”.  Néha az ember megdöbben, hogy mennyire jó barátai vannak. Igen, Dávid számomra egy ilyen barát. És talán jobb is ha az is marad… J